Negyvenes vidéki nők szültek, Budapesten még csökkent is a babák száma – a kormány népesedési politikájának mérlege
Az Orbán-kabinet sikere, hogy tíz év alatt 1,23-ról, 1,55-re nőtt a teljes termékenységi mutató, vagyis hogy egy magyar nő élete során átlagosan hány gyermeknek ad életet. No, de hova születettek a kisbabák? Megnéztük, kiszámoltuk, és új trendekre bukkantunk. A többlet szinte kizárólag a vidéki Magyarországnak köszönhető, elsősorban az északkeleti, szegényebb régióknak. Csupán a 20 ezer lakosnál kisebb településeken sikerült demográfiai fordulatot elérni, a fővárosban még csökkent is a kisbabák száma. A különös demográfiai trendváltás mégsem a szegény, iskolázatlan szülők gyerekvállalásának tudható be, hanem az érettségizett, érett vidéki nőknek. A sokezer milliárdos intézkedéscsomag miért nem hat a nagyvárosiakra? Milyen termékenységi fordulat az, amely főként a 40 éven felülieknek köszönhető?
Senki sem örülne annak, ha a válságrégiókba került volna a születési többlet. De odakerült? Részben.
Nincs mit szépíteni: elég ránézni a KSH 2013-as és 2020-as megyei termékenységi adataira, hogy lássuk, az ország kelet és észak felé lejt. Ha az utolsó év adatait nézzük, akkor is azt látjuk, hogy a teljes termékenységi mutató 2020-ban Borsodban (1,92), Szabolcsban (1,88) és Nógrádban volt a legmagasabb (1,79), míg a fővárosban a legalacsonyabb (1,15). Vagyis Borsodban száz nőnek 192 gyereke, Budapesten 115 kisbabája születik – 77-tel kevesebb. Nincs ebben semmi szokatlan, régóta az északi térség számít a legtermékenyebbnek. Ha viszont azt nézzük, ennél a négy területnél mekkora volt a növekmény 2019-hez képest, akkor még szélesebbre nyíló ollót látunk: Nógrád 11 százalékkal, Szabolcs 9 százalékkal, Borsod 4 százalékkal növelte a termékenységi mutatóját, míg Budapest mindössze eggyel. A növekedési lista első hét helyén kivétel nélkül kelet-magyarországi megyéket találunk. Vajon demográfiai siker-e, ha azokba a térségekbe születik még több gyerek, ahova a szociális támogatások nagyobb része is áramlik, mert a szülők képtelenek eltartani a családjukat? Nem ezt akarta a kormány elkerülni?
A kép valójában összetettebb: a megyei adatok ugyanis sok mindent elfednek, amit a járásiak megmutatnak. A KSH azonban nem közöl rendszeresen járási termékenységi adatokat, emiatt kiindulásként a 2013-as születésszámot választottuk. Egyrészt, mert ehhez hozzáférünk, másrészt ez az utolsó olyan év, amikor csak 88-89 ezer gyerek született. Ha tehát azt vizsgáljuk meg, hogy 2013 és 2020 között hol volt több baba, akkor azt látjuk, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye székhelyén, Miskolcon országos átlag alatt, mindössze két százalékkal nőtt a születések száma, a sárospataki járásban viszont az országos átlag (négy százalék) hétszeresénél is többel, 30 százalékkal emelkedett. Szikszón és környékén 18 százalékkal, holott mindhárom ugyanabban a megyében van. Ugyanez látszik Hajdú-Biharban is: a debreceni járásban két százalékkal anyakönyveztek több a babát, a vele szomszédos hajdúnánásiban viszont 29 százalékkal. Ez persze nem csökkenti azt a gyanúnkat, hogy járási szinten még kiugróbb lehet a termékenység növekedése azokon a helyeken, ahol súlyosak a szociális bajok.
A vizsgált 2013-as és 2020-as esztendőben 3649 fő volt a születések számában a különbség az utóbbi javára.
Alig négyezer gyerekről van tehát szó, pedig a demográfiai programra ezermilliárdokat költ a kormány.
Ezt neveznénk sikernek? Igen, mert az elmúlt hét évben is száz-kétszázezerrel csökkent a potenciális anyák létszáma. Vagyis egyre csökkenő számú nő adott összeségében több gyereknek életet.
Sikerült-e az ország egész területén növelni a születések számát? Nem.
Országosan 54 járás vagy fővárosi kerület esetében nem nőtt a születésszám. Budapesten kilenc százalékos a visszaesés. Két nagyvárost, Szegedet és Pécset és számos dunántúli középvárost (Pápa, Nagykanizsa, Szekszárd, Kaposvár, Zalaegerszeg, Keszthely stb.) sem ért el a termékenységi hullám. A kelet-magyarországi területek, amelyek képtelenek megtartani a fiatalságukat (például Balassagyarmat, Szécsény, Jászberény és környéke) szintén kimaradtak a demográfiai fordulatból.
Nyolcvanhét járásban viszont tíz százaléknál nagyobb mértékben emelkedett 2013 és 2020 között a megszületett babák száma. A legnagyobb babatöbbletű helyek azonban nem a válságterületek. Előfordulnak köztük Balatonhoz közel eső járások, ilyen a magyar bajnok Enying (69 százalékos többlet), nyugat-magyarországi, kedvező foglalkoztatási lehetőségeket és ausztriai ingázást kínáló városok (Csorna, 62 százalék; Mosonmagyaróvár, 23 százalék) és több agglomerációs körzet (a Győrhöz közeli Pannonhalma, 35 százalék; Tét, 28 százalék; a főváros környéki Gödöllő, 25 százalék; Szigetszentmiklós, 24 százalék).
Az átlag feletti növekedéshez ugyanis nemcsak a gyermekvállalási kedv kell, hanem megfelelő számú szülőképes nő is. A keleti válságövezetek és a nyugati, gazdaságilag vonzó területek, illetve a fővárosi agglomerációban ez a közös pont: sok fiatal család él ezeken a területeken.
A megyeközpontok között Győrben (17 százalék) nőtt meg leginkább a születésszám, és a megye több járásában is jelentős a többlet: Pannonhalma és Tét irányából valószínűleg azért, mert onnan a győri ipari park gyorsan elérhető. Mosonmagyaróvár viszont közelebb van az osztrák határhoz, ezért ez a város is a belső gazdasági migráció egyik célpontja, ahova jelentős számú kelet-magyarországi, illetve erdélyi magyar érkezik. Az ingatlanárak – akárcsak Csornán – kedvezőbbek a győrinél, és még a város környéki kisebb településeknek is saját ipari parkjaik vannak, ahol betanított munkásokat és szakmunkásokat is várnak.
Sok gyerek születik ezekben a járásokban, és még a falusi iskolákban is szokatlanul nagy a mozgás. Amíg a fővárosban előfordul, hogy a gyerekek a teljes alsós tagozatot változatlan osztálylétszámmal végzik el, addig ebben a térségben akár hetente újabb nebulók érkeznek az osztályokba, óvodai csoportokba, majd állnak tovább, ha a család nem találja meg a számítását. Ám gyakoribb, hogy a szülőknek sikerül munkát találniuk itthon vagy Ausztriában, és kapóra jön nekik az állam által a gyerekvállalásért cserébe nyújtott segítség. Egy kisbaba ezeknek a pároknak menekülési utat nyit a munkásszállókról, amelyeket a helyiek garázsokban, tekecsarnokokban, melléképületekben (bárhol) alakítanak ki, és aranyárban kínálnak. A térségben egész lakónegyedek nőnek ki a földből, a szigetközi falvak pedig Győr elővárosaivá alakultak át. Ugyanez látszik Budapest körül is, csak ez a főváros gazdasági erejét és ingatlanjai drágaságát mutatja: Érd 2011 óta tíz százalékkal, Dunakeszi 9, Szigetszentmiklós 18, Dunaharaszti 14 százalékkal növelte a lakóinak számát.
Kik a családpolitikai intézkedések nyertesei és vesztesei?
A vesztesek a segélyből élők. Az Orbán-kormány változatlanul hagyta a családi pótlék, a gyermeknevelési segély (gyes) és a nagycsaládosoknak járó gyermeknevelési támogatás (gyet) összegét, valamint a szülés után járó anyasági támogatás 64 ezer forintját, így azok 2008 óta évről évre veszítenek az értékükből. Tizenhárom esztendő alatt elinflálódott ez a négy támogatási forma, amely mindenkinek, a nyomorban élőknek és a munkajövedelemmel rendelkezőknek is jár. Az új családtámogatási modell vesztesei azok a szegények, akik semmilyen munkát nem végeznek, ők teljesen kimaradnak a családtámogatások új rendszeréből. A frissen bevezetett juttatások ugyanis biztosítási jogviszonyhoz vagy piaci munkaviszonyhoz kötöttek, cserébe ezek összege folyamatosan és lendületesen növekszik.
A csak segélyből élőkhöz képest a folyamatosan dolgozó közmunkások is kedvezményezettek: ők minden jövedelemarányos anyasági ellátásból részesülnek. Például a gyermekgondozási díjból is: jövedelmük 70 százalékát kapják a gyerek kétéves koráig, mint bármilyen más munkavállaló.
Az előnyökből a legszegényebb családok tízezrei is részesültek, mert közmunkások is felvehetik a családi otthonteremtési támogatást (csok), amely a nagycsaládosok számára gyermekszámtól függően 2,2-2,75 millió forinttal jár. Az ország elnéptelenedő részein ennyiért már nagy parasztportát lehet kapni. Vásárolnak is: roma családok ezreinek lakhatási körülményei javultak ennek köszönhetően ez elmúlt években.
Az igazi kedvezményezettek azonban a piaci munkahelyen dolgozó gyermekvállalók.
A tízmillió forintos falusi csok-hoz például egyéves piaci munkaviszony kell (közmunkás bér nem jogosít fel rá). A 10 millió forintos babaváró hitel feltétele szintén legális munkaviszony és három gyermek vállalása. Ennyi pénzért már a közmunkások egy része is úgy érzi, érdemes továbblépnie, bejelentett munkához jutni. Nem egyszerű folyamat ez: az első lépés sokaknál a szemétszállítás, -kezelés területén történik, mások gyárak raktáraiban kapnak állást. Amikor tehát azt vizsgáljuk, a legszegényebb járásokban hogyan alakult 2013 és 2020 között a születések száma, érdemes azt is figyelembe venni a termékenység növekedésénél, hogy közben jó néhány család a nyomorból megindult a legális foglalkoztatottság irányába.
Nézzük most meg a tíz legkisebb jövedelemképességű járást ,hogyan alakult ott a születésszám (a 2013-as és a 2020-as adatokat összehasonlítva, százalékban)!
- Csengeri (+13)
- Kunhegyesi (-5)
- Cigándi (+10)
- Vásárosnaményi (+17)
- Fehérgyarmati (+6)
- Gönci (-12)
- Ózdi (+4)
- Bácsalmási (0)
- Kisteleki (+9)
- Encsi (+12)
Tízből hatban az országos átlagnál nagyobb arányban nőtt a születések száma. Pedig a hátrányos helyzetű településeken gyakran tapasztalható, hogy csak a férfiak járnak dolgozni. A nők kiesnek a jövedelemarányos támogatási rendszerből, vagy csak közfoglalkoztatottként számítanak rájuk, így túl sok előnyük nincs az új juttatásokból. Korábban ez valóban így volt, de a helyzet az utóbbi években jelentősen változott. Talán már érdemesebb lenne ezekben a térségekben apasági támogatásokról beszélni.
Hivatalosan gyed extrának nevezik a juttatást, amely lehetővé teszi a gyed melletti munkavégzést, és azt is, hogy az ellátást férfiak is igénybe vehessék. A döntően diplomás női élethelyzetre kialakított intézkedés a válságrégiókban egészen más funkciót tölt be. A nőknek gyakran nincs elég hosszú társadalombiztosítási jogviszonyuk vagy elég magas keresetük, a partnerük viszont jobban fizető állással rendelkezik. Így ő nemcsak jogosultságot szerez a gyedre, de magasabb összeget is kap. A gyed a jövedelem 70 százaléka (a minimálbér kétszereséig), és a gyerek 6 hónapos korától kétéves koráig a fizetés mellett is igény bevehető. Ha közben jön a kistestvér, akkor duplázni is lehet. Vagyis az anya otthon van jövedelem nélkül a gyerekkel, az apa pedig gyeden van és dolgozik. Országos átlagban a gyeden lévők tíz százaléka férfi, ám van három kistérség, ahol ez az arány 35-40 százalék közötti. Edelény, Mezőcsát, Kisvárda az apasági támogatásokból él. Nézzük meg, hogyan alakult ott a születésszám 2013 óta:
- Mezőcsáton 3 százalékkal kevesebb a baba,
- Edelényben viszont 13 százalékkal,
- Kisvárdán 19 százalékkal nőtt.
Akkor a válságrégiókban élőket több gyerek vállalására ösztönzi a családtámogatási rendszer? Igen, de nem ez az újdonság, mert ez eddig is így volt. Új elem, hogy emellett munkavállalásra is.
A nehéz anyagi helyzetben élő fiatalok helyzete jelentősen különbözik a középosztályétól. Előbbiek hagyományosan több gyereket vállalnak, őket a családtámogatási szisztéma nem még több baba nemzésére vagy megszülésére, hanem munkavállalásra ösztönzi. A régi támogatásra jogosult, „segélyes” baba után ugyanis havi 40-50 ezer forintnál több (családi pótlék, gyes) nehezen szedhető össze, az új rendszerben a „munkás” bébik után viszont 150-170 ezer forint is elérhető (családi pótlék, gyed).
A középosztály tagjai kevés gyereket vállalnak, őket inkább a család bővítésében teszi érdekeltté az utóbbi években egyre nagyvonalúbbá váló támogatási rendszer. Két dolog kell tehát az új rendszerben a mélyszegénységből való kitöréshez, vagy egy új ingatlanhoz való hozzájutáshoz: munka és gyerek. A családi pótlékos, gyeses modellben a támogatás maximálásához olyan sok babát kell szülni, amennyit és amilyen korán csak lehet. Az új modellben felnőttként érdemes indulni, három-négy gyerekre és egy jó munkahelyre van szükség a legnagyobb támogatáshoz. Az adatokon pedig már látszik a változás.
A településnagyság mennyire határozza meg a kormány családpolitikai intézkedéseinek sikerét? Nagyon, és ez a legfőbb hibája.
Az intézkedések nagy része a lakhatási körülmények javításához kötődik. A helyi ingatlanárakban nagy a szórás, a támogatások összege viszont országosan egységes. A kistelepüléseken a keret akár az ingatlanok árának többszörösét is kiteheti, a kisvárosokban is fedezheti egy új lakás vételárát vagy annak nagy részét. A nagyvárosokban azonban olyan drága az ingatlan, hogy még egy használt lakás értékének felét sem mindig teszi ki a juttatás. Vagyis az új támogatás sokkal ösztönzőbb a falusiaknak, kisvárosiaknak, mint azoknak, akiknek lakhelyén kiemelkedően magasak az ingatlanárak, és ez látszik a hatásán is.
A KSH minden évben kiszámolja, hány gyerek születik a különböző népességű településekre. Az ezer lakos alatti aprófalvakban 23 százalékkal (!) nőtt az újszülöttek száma 2020-ban 2013-hoz képest, a 2000-5000 közötti lakosú községekben is 19 százalékos volt az emelkedés, tehát az országos átlag négy-hatszorosa. Húszezer lakos felett viszont országos átlagban még csökkent is a babaszám. Minél nagyobb egy város, annál nagyobb arányban. Ötvenezer lakos fölött hatástalan volt a rengeteg támogatás: hat-kilenc százalékos mértékben esett vissza a kisbabák száma. A fővárosban durván csökkent a születésszám, sőt jelentős kiáramlás indult az agglomeráció irányába, mert a juttatások értéke itt a legalacsonyabb az ingatlanárakhoz viszonyítva.
Ha az aprófalvakban legmagasabb a születésszám növekedése, és a falusi lakosság körében alacsonyabb az iskolázottság, ez egyben azt is jelzi, hogy a tanulatlan nők szültek többet? Nem.
A szülő nők iskolai végzettségéről pontos adatokkal rendelkezünk 2013-ból és 2020-ból is, így azt is látjuk, melyik körből származik a többlet. A tanultaktól. A születésszám emelkedése elsősorban a középiskolai végzettségű, kisebb részben a diplomás nőknek köszönhető. Íme a változások (2013-at és 2020-at összehasonlítva):
- 8 osztályt vagy kevesebbet végzettek (-11%)
- befejezett szakmunkásképző, szakiskola (-13%)
- befejezett középiskola (+11%)
- befejezett felsőfokú iskola (+3%)
A csak nyolcosztályt végzett nők 11 százalékkal, az érettségi nélküli szakmát szerzők 13 százalékkal szültek kevesebbet. Gyanakodni kezdtünk, hogy esetleg azért, mert közben tanultabbak lettek, és az anyák kisebb számban tartoznak már ebbe a kategóriába. Sajnos nem: a 2011-es népszámlálási és a 2016-os mikrocenzus adatait egybevetve a csak nyolc osztályt vagy annyit sem végzett nők száma egyáltalán nem csökkent, sőt. A 2011-es népszámláláskor 1,6 millió alacsony iskolázottságú nő élt hazánkban, a 2016-os mikrocenzus idején már 1,7 millió. Tehát egy bővülő létszámú kör szült 11 százalékkal kevesebb gyermeket.
2020-ban képzettebb nők lettek anyává, mint 2013-ban, és a többlet zömmel a középfokú végzettségűeknek köszönhető.
Vagy a munkahelyek lettek valamivel családbarátabbak ebben a körben, vagy akkora summa jár a babákért, amivel már megéri kockáztatni. Esetleg a nők már nem tudják tovább halasztani a gyerekvállalást, mert kicsúsznának az időből. A számok nem utalnak arra, hogy a gettókban nőtt volna robbanásszerűen a születések száma.
Hányadik gyerekek születnek? A sokgyerekesek száma nő leginkább? Nem, az éppen csökken.
Legnagyobb arányban a harmadikként született gyerekek lettek többen, számuk 2013-hoz képest 2020-ra 7 százalékkal nőtt. A családtámogatási rendszernek ez is a fő célja, ám csak harmadik gyerekkel nem lehet születésszámot növelni ott, ahol az elsőszülöttek is hiányoznak. A magyar rendszer évtizedes gyengéje, hogy túl türelmetlen, rögtön harmadik gyerekeket akar. Jellemző példa erre a családi adókedvezmény, amelynek összege kiugróan magas a háromgyerekeseknél az egy-, és kétgyerekesekhez képest. A 10+10 milliós lakhatási kedvezmény viszont perspektívát kínál az első gyermeket tervezők számára is. A számokon is látszik ennek hatása: az első és második gyerekek is öt százalékkal többen születtek 2020-ban, mint 2013-ban. Viszont a negyedik gyerekek száma csak egyszázalékkal nőtt, a sokadik szülötteké pedig meredeken csökkent az elmúlt kilenc évben. Egyszerűen nem kifizetődő stratégia már csak a családi pótlék és gyes kombinációt igénybe véve sokat szülni, hiszen jóval nagyobb bevételre lehet szert tenni munkával és három-négy gyerekkel. És ez ennyire számít? Egyes társadalmi rétegekben a jelek szerint igen.
Nőtt a tinédzseranyák száma? Nem, az érett nők adják a többletet.
A 25-29 évesek tíz százalékkal vállaltak több gyermeket, a 40 év felettiek 56 százalékkal szültek többet, a 45 évnél idősebbek viszont két és félszer. A 25-29 évesek körében tapasztalt emelkedés különösen örvendetes, mert nem lehet népesedési programot alapozni a legidősebb fogamzóképes korú nőkre. Nálunk most mégis ez történik: 3650 gyerekkel született több 2020-ban, mint 2013-ban, a többletből 1800-at, majdnem a felét, 40 évnél idősebb nők vállalták.
Mi van az apákkal? Ugyanaz, az érett férfiak válnak nagyobb számban szülővé.
Huszonkét százalékkal esett a 18 évnél fiatalabban apává lettek száma, de csökkent a 30-40 évesen gyermeket vállalóké is. Viszont a 40 felettieknél 40 százalékos a növekedés, a 45 év feletti férfiaknál pedig 51 százalékos. A válási és újraházasodási számokból gyanítható, hogy a késői gyerekek egy része egy új kapcsolat megerősítéseként születik meg.
Vagyis a többletbabák jellemzően vidéken, ott is 20 ezer lelkesnél kisebb településeken, középfokú végzettségű, idősebb nőknél és harmadik gyerekként jöttek világra?
Igen, de inkább úgy fogalmaznánk, hogy a nagyvárosiakat, a szakmunkásokat kevéssé sikerült megszólítani a családtámogatási programmal. Az iskolázatlanokat és a gyereklányokat pedig nem is akarták.
Fontos még kitérni arra, hogy a számok nem igazolják azt a kritikát, hogy a kormány „teleszületné Magyarországot”. Szó sincs arról, hogy a megnövekedett termékenység kiugróan magas volna az unión belül, sőt.
Az utóbbi évek sikeres demográfiai intézkedései részint beleilleszkednek a visegrádi négyeknél látható folyamatokba, uniós szinten pedig sikerült valamennyit hoznunk a lemaradásból. Ez tényleg nagy szó, évtizedek óta tartó lejtmenet után egy kicsit feljebb kapaszkodtunk.
A népességszám így is csökken, a babatöbblet nem tudja az elhunytak számát pótolni, de legalább sikerül kicsit lassítani a népességcsökkenést. A legdurvább forgatókönyvek szerint Magyarország lakossága ötven éven belül akár hatmillió főre is zsugorodhat, mindez már középtávon is komoly munkaerőhiánnyal, a gazdaság növekedésének lassulásával, az ország egyes területein teljes utcák, településrészek elnéptelenedésével járhat. A népesség csökkenése már régóta tartó folyamat, de eddig nagyobb részt észrevétlenné tette a „láthatatlan” migráció, a határon túli magyarság több százezres beáramlása. Lassan azonban elfogynak a tartalékok.
Szerencsére a járvány idején sem áll meg a termékenység növekedése: idén novemberben 1,59 volt a teljes termékenységi arányszám, ez a tavalyi csúcsértéknél is magasabb, és a születésszám is megint emelkedett egy kicsit. Ám a járvány miatt ez is csak arra volt elég, hogy novemberben fele annyi gyerek szülessen, mint ahány ember meghalt. Igaz, rendkívüli időket élünk, de 2020-ban a termékenység növekedésével együtt is mindössze öt olyan kistérség volt, ahol többen születtek, mint ahányan meghaltak. Az élen Hajdúhadház áll, ahol egyetlen év alatt több mint ötszázalékos volt a lakosság számának természetes növekedése.
Nyitókép: újszülöttek a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján 2017. február 15-én (fotó: MTVA/Oláh Tibor)
